ATTITŰD
ALAPÍTVÁNY
Digitális táncművészeti napló
A Digitális Táncművészeti Naplót Blaskó Borbála, rendező koreográfus, táncművész ötlete alapján készítettük, Csontváry Kosztka Tivadar és Isadora Duncan művészi találkozását bemutató, "Cédrus tánca - Napúton" című készülő produkciójához.
Az előadás várhatóan a 2022-es évadban kerül bemutatásra, a Várkert Bazárban, Budapesten.
A Digitális Táncművészeti Napló megalkotásával
a nézőközönség megszólítása a célunk, valamint az előadáshoz kapcsolódó információk és tudástartalmak online felületeken történő megjelenítése. A Digitális Táncművészeti Naplóban
a 20. századi tánc- és mozgásművészet kilenc kiemelkedő női alkotóját mutatjuk be.
A Kis Táncpróféta" a modern táncművészet megalapítója. Előadásait festmények, költemények ihlették. Klasszikus zenére táncolt, görög tógára emlékeztető ruhában. Az első balerína, aki levetette a spicc cipőt és a tütüt megszabadítva saját testét
a külső béklyóktól.
Táncművészetét főként expresszív kifejezésmódja, valamint a tánc hagyományos, előre meghatározott lépések alóli felszabadítás, az improvizáció, a ritmus, a gesztusok tiszteletben tartása, mélység és kifinomultság jellemezték. Tovább ›››
Technikáját, mely a talajmunkára épül két alapfogalom jellemzi: összehúzódás és kiterjesztés. Táncművészeti szókincsét fokozatosan szótárrá fejlesztették, ahogy a produkciói témáinak és képeinek köre is folyamatosan bővült. Tovább ›››
A magyar tánctörténet kiemelkedő személyisége. Iskolájának volt tanítványai, munkatársai az 50-es évektől kezdve még évtizedeken át a balett, néptánc, művészi torna, színművészet jelentős szereplői. Tanított a Színművészeti Főiskolán, és ő volt az első jelentős szakember, aki a növendékekkel megismertette a színpadi mozgást. Tovább ›››
Megérezte, hogy a világ visszavonhatatlanul megváltozott és elhatározta, hogy újra feltalálja a tánc nyelvét, hogy megszabadítsa azt a hagyományos keretektől. Összehozta a táncot, a színházat és a német expresszionizmust - a nyers érzelmesség, a markáns mozgás, a földi pátosz és a humor keverékét. Az ő nevéhez fűződik a táncszínház, mint műfaj megalapítása. Tovább ›››
Úgy gondolta, hogy tánc forrása mindig is maga a test volt, különösen a csend és a lélegzet, amely az élet „láthatatlan” dolgát alkotja. A táncról mint szakrális művészetről alkotott nézete, a test iránti tisztelete volt művészete hordozója. Célja az előadásmód virtuóz megközelítése és egy új univerzum kitalálása volt minden új darab esetében. Tovább ›››
Koreográfiai gyakorlata merít a geometriából, a numerikus mintákból, a természeti világból és a társadalmi struktúrákból, és egyedi perspektívát kínál a test térben és időben történő artikulációjára. Tovább ›››
Az 1990-es évek elején Berlinben kifejlesztette a „Dialoge” improvizációs formátumot. Tevékenységének középpontjának a német fővárost választotta, ahol új koreográfiai megközelítésekkel kísérletezik. Színházi értelemben is jelentős alkotó volt. Tovább ›››