Isadora Duncan

​

Az első lépések
Isadora Duncan 1877-ben született a kaliforniai San Franciscóban. Gyerekként tanult balettet, Delsarte technikát, burleszk formákat, szoknya táncot. Szakmai pályafutását Chicagóban kezdte 1896-ban, ahol találkozott Augustin Daly színházi producerrel. 1897-ben a Daly társulathoz szerződött és Angliába utazott. Ez idő alatt szólóelőadóként szerepelt Londonban és környékén.
 

1898-ban visszatért New Yorkba és szóló táncait gazdag mecénások otthonaiban mutatta be. "A tánc és a filozófia" néven Isadora és idősebb nővére, Elizabeth délutáni táncdarabokat adott elő nőknek, melyeket Strauss darabok, valamint Omar Khayyam "The Rubbaiyat." című műve ihlettek. Ezek a "délutáni előadások" azonban akkor még kevés sajtófigyelmet kaptak, a Delsarte-mozgalomnak is köszönhetően. Duncan elkeseredésében és a lelkesedés hiányában édesanyjával és testvéreivel 1899-ben visszatért Londonba.
 

Az 1899 és 1907 közötti években Duncan Európa nagyvárosaiban élt és dolgozott. 1900-ban Londonban különféle művészek és kritikusok körében sokszor megfordult. Charles Halle festőművész és John Fuller-Maitland zenekritikus megismertették vele a görög szobrászművészetet, az olasz reneszánsz festményeket és a szimfonikus zenét. Később Fuller-Maitland meggyőzte, hogy hagyja abba a versidézetekre és szavalatokra épüülő táncot, és kezdjen el Chopin és Beethoven zenéjére által ihletett táncművészeti produkciókat előadni.
 

Nem sokkal később Németországban Duncan megismerkedett Frederick Nietzsche filozófiájával, és hamarosan megkezdte saját táncfilozófiájának megfogalmazását. 1903-ban beszédet mondott Berlinben "A jövő tánca" címmel. Előadásában kifejtette, hogy a jövő tánca hasonló lesz az ókori görögök táncához: természetes és szabad. Duncan szerint a balett deformálja a gyönyörű nő testet. Beszédét azzal fejezte be, hogy "a jövő táncának újra magas minőségű spirituális művészetté kell válnia, mint a görögöknél. Mert az a művészet, amely nem spirituális inspirációkból táplálkozik, az nem művészet, csupán árucikk". Ebben az időszakban kezdte kidolgozni a természetes tánc elméletét, melyben kereste a test természetes mozgásának forrását.

​

Isadora Duncan Magyarországon

Milyen lehetett az a nő, aki 1902 tavaszán néhány tánclépéssel az ujja köré csavarta Budapest férfinépét?

Isadora Duncan Pesten lett próféta

​

Isadora Duncan Budapesten, az Urániában lépett fel 1902-ben. Jászai Mari elkötelezett híve lett a San Franciscó-i táncosnőnek, akinek nemzetközi pályája itt és ekkor kezdődik, és akiről például a nagyváradi, dühös, meg nem értett költő, Ady Endre a helyi lapban igen becsmérlőn ír. Életrajzi adatai szerint Dienes Valériának volt jegye az április 19-i urániabeli előadásra4 vagy talán egy későbbire, de nem ment el, így csak évekkel később érte az életre szóló hatás.5 Van azonban ennek az epizódnak egy olyan változata is, miszerint Dienes Valéria látta akkor Isadora Duncant, de az előadás nem gyakorolt rá különösebb hatást. Párizsban, Bergson követőjeként valószínűleg egészen más kontextusban éri majd őt ez a balettól elrugaszkodott rebellis és jelentésteljes tánc 1910-1911 telén, amikor a párizsi Châtelet-ban háromszor egymás után nézi meg a mezítlábas táncosnő előadását.

A tudós nő táncol

​

Hogyan hatott Csontváry művészetére Isadora Duncan?

Csontváry múzsája: Isadora Duncan

​

Isadora Duncan művészetének magyarországi visszhangja

A 25 éves Isadora Duncan táncművész és a 26 éves Beregi Oszkár színész szerelme ugyanakkor és ugyanott született, mint a modern táncművészet: éppen 110 éve, Budapesten. Isadorát kísérletező művészete miatt hazájában, Amerikában afféle csodabogárnak tartották. Nem nézték jó szemmel, hogy fittyet hány a klasszikus balett szabályaira, és hagyományos balettruha helyett görög tunikában, mezítláb, szabadon táncol. Európába jött egy tánccsoporttal. Impresszáriója kitalálta, hogy önálló műsorával elsőként a kontinens leggyorsabban fejlődő multikulturális és dekadens nagyvárosában, Budapesten kell bemutatkoznia. Jó ötlet volt: a felszabadult, finom erotikától sem mentes táncelőadás 1902 április 19-én óriási sikert aratott az Uránia Színházban. Isadora értett a közönséghez is: „Jeleztem a zenekarnak, hogy ráadásul játsszák el Strauss Kék Duna keringőjét, amelyre aztán rögtönözve táncoltam. A siker frenetikus volt. A közönség felugrálva ünnepelt szinte szünet nélkül.” Előadás után a férfiak kifogták kocsijából a lovakat, úgy húzták a szállodája kapujáig. Ez pedig csak a legnagyobb sztároknak járt, például Jászai Marinak, aki egyébként látta Duncan előadását, és lelkesedett érte. Talán már ezen az előadáson is ott ült Beregi Oszkár, a Nemzeti Színház ünnepelt színésze. Mindenesetre Isadora - édesanyja oldalán - hamarosan megjelent a Nemzetiben, ahol Beregi Rómeót játszotta. Végigülte a magyar nyelvű előadást, naplójában ezt írta erről: „Égő fekete tekintetű, s úgy mélyesztette a szemét az enyémbe, oly lobogó rajongással és magyaros szenvedéllyel, hogy ebben az egyetlen pillantásban benne volt a budapesti tavasz. Magas volt és fejedelmi testalkatú, koponyáját dús fekete fürtök keretezték, melyek olykor bíbor árnyalatot kaptak. Michelangelo róla mintázhatta volna Dávidját.” A magyaros szenvedélyből hamarosan szerelem született. Isadora korábban szinte csak a táncnak élt, nem érdekelték a férfiak. Az első férfi az életében Oszkár volt. Az első közeg, ahol sztár volt, pedig Magyarország. Amikor az Operaházban lépett fel, a közönség meglepetésére egy cigányzenekart rendelt a színpadra, és a Csak egy kislány… dallamára énekelni kezdett. Később egy vörös köpenyben táncolt a „magyar hősök forradalmi himnuszára”, a Rákóczi-indulóra. Pesti fellépéseivel olyan tomboló sikert aratott, hogy vidéki bemutatókra is felkérték. Pécstől Aradig számos városban fellépett. A kor második számú kulturális fővárosában Nagyváradon csak azért nem, mert érkezése hírére Ady Endre dörgedelmes cikket írt, hogy miközben egy amerikai táncosnőt ajánlatokkal halmoznak el a színházak, addig a magyar színészek nyomorognak. Máshol viszont elragadtatott cikkek születtek fellépései nyomán, a magyar turné európai meghívásokat is hozott számára. Párizs, Moszkvai, Berlin és Firenze várt rá. A tánc fontosabb volt számára a szerelemnél, így nem maradhatott. Oszkár néha még feltűnt szerelme oldalán külföldön is, így Bayreuthban, amikor Wagner kertjében szavalt – magyarul – az asszonynak, de szerepei Pestre szólították. Lassan elváltak egymástól. Művészileg sikeres pálya, de boldogtalan magánélet várt mindkettejükre. Beregi játszott Max Reinhardtnál Berlinben, főszerepet kapott Fritz Lang filmjében Hollywoodban, de a honvágy mindig hazahúzta. Akkor is, amikor zsidóként megfosztották színészkamarai tagságától és a Nemzeti színpadától. A világháborúban kalandos körülmények között ismét Amerikába szökött, ahonnan már nem térhetett haza. Isadorával sosem találkoztak újra. A táncosnő egész életében kereste a szerelmet, több partnere és férje volt, köztük a 15 évvel fiatalabb Szergej Jeszenyin költő. Gyermekeit egy tragikus balesetben elveszítette, s nem sokkal később férje, Jeszenyin öngyilkos lett. A tánc segített neki túlélni a veszteségeket. 1927-ben a francia riviérán autózott, amikor hosszú sálja a kerékre tekeredett, és megfojtotta. A modern táncművészet megteremtőjeként gyászolta a világ. Kevesen tudták, hogy teremtménye Budapesten született, első nagy szerelmével egy időben.

​

​

Isadora világhírű tündöklése

1904 és 1907 között Duncan Görögországban, Németországban, Oroszországban és a skandináv országokban élt és dolgozott. Ebben az időszakban számos híres művésszel került munkakapcsolatva, többek között Gordon Craig díszlettervezővel és Constantin Stanislavsky orosz színházigazgatóval. 1904-ben Duncan megalapította első tánciskoláját Grunewaldban, Berlin külvárosában. Ott kezdte fejleszteni a táncoktatás elméleteit és összeállítani híres tánccsoportját,  Isadorables néven.

​

Duncan 1908-ban visszatért az Egyesült Államokba, hogy turné-sorozatát megkezdje az egész országban. Eleinte a zenei kritikusok rosszul fogadták előadásait, és úgy vélték, hogy a táncosnak nincs joga szimfonikus zenét "értelmezni". A The New York Times zenekritikusa például azt írta, hogy "megkérdőjelezhető a szimfónia fizikai értelmezésének szükségessége vagy lehetősége a színpadon ... olyan, mintha erőszakosan kezet emelne egy remekműre, amit jobb lenne, ha békén hagyna. " (1908). De a közönség egyre lelkesebben fogadta előadásait, és amikor Duncan 1909-ben visszatért Európába, már világhíres volt. A következő években Duncan iskolákat hozott létre és működtetett Franciaországban, Németországban és Oroszországban. Továbbra is támogatta a fiatal táncosokat és szólóelőadásokat adott. Többször visszatért az Egyesült Államokba, bejárta az országot, de soha többé nem élt ott. 1927-ben Duncan egy autóbalesetben halt meg Párizsban.


Isadora Duncan táncművészeti innovációi

1. Duncan volt az első amerikai táncos, aki kifejlesztette a természetes légzés koncepcióját, amelyet az óceán hullámainak apadásával azonosított.

2. Duncan volt az első amerikai táncos, aki a mozgást természetes és spirituális törvények alapján határozta meg, nem pedig a geometriai tér formális megfontolásai alapján.

3. Duncan volt az első amerikai táncos, aki szigorúan összehasonlította a táncot a többi művészettel, megvédve azt mint elsődleges művészeti formát, amely méltó a "magas művészet" státuszához.

4. Duncan volt az első amerikai táncos, aki kifejlesztette a tánc filozófiáját.

5. Duncan volt az első amerikai táncos, aki hangsúlyozta a díszleteket és a jelmezeket az egyszerű színpadi díszlet és az egyszerű jelmezek mellett. Ezzel Duncan azt javasolta, hogy elegendő lenne táncos táncot nézni.

​

Forrás: Pittsburgi Egyetem